16. fejezet

- Minden rendben lesz. - nézett rám Zayn a liftben - Itt leszek melletted.
- Köszönöm. - sóhatjva fogtam meg a kezét.
Egy csókot nyomott a homlokomra és kiszálltunk a liftből. Liam a falnak dőlve várt minket. Elengedtem Zayn kézét és oda rohanva öleltem meg. Liam teljesen megsemmisülve állt karjaim között. Mikor elengedtem Zayn megfogta a vállát és egymásra pillantottak. Liam valószínűleg sose volt még ennyire maga alatt. Mikor kinyitotta az ajtót nekem, fejével biccentett, hogy menjek be. Gondolkozás nélkül siettem be és összeszorult szívvel néztem az ágyon fekvő barátnőmet. Háttal volt nekem, összegömbölyödve fogta maga előtt a párnát és zokogott. Könnyeimet visszafojtva mentem oda hozzá és semmivel sem törödve feküdtem fel mellé. A vállai nem rázkodtak már mikor átöleltem. Néha hangosabban felszipogott. Liam és Zayn a falnál álltak és valószínűleg csak minket néztek.
- Minden rendben lesz. Ne sírj.. - simogattam karját - Itt vagyok Tiff.
- Haza akarok menni. - szipogta.
- Megyek beszélek az orvossal. - vágta rá Liam.

Tiffany a karjaim között sírt továbbra is.

- Ha majd egyszer megtaláljuk életünk párját és az esküvőn is túl leszünk egy csodás városkában fogunk élni. - mondta mosolyogva Tiff amíg a hajamat fésülte - És biztos vagyok benne, hogy nekem előbb lesz gyerekem. Sok gyereket szeretnék. De ami biztos, hogy te leszel az imádott keresztanya. És remélem ez majd kölcsönös lesz.

Ahogyan néztem Liam és Zayn még mindig közel álltak egymáshoz. Régen is ha baj volt talán ők voltak azok akik a legjobban összetartottak. Lehet hogy most négy évig nem látták egymást még is minden a régi köztük.

****

- Késő van már, gyere pihenj. - jött ki Zayn az erkélyre - Megcsináltam az ágyat.
- Emma hogy van? - fordultam meg és rá néztem.
- Nem tudom. Nem igazán beszéltünk. Haza vittem, elvitte a cuccait és ennyi.
- Vége van?
- Tegnap reggel óta.
Örülnöm kellett volna, hiszen újra az enyém lehetne, csak az enyém. De nem voltam boldog, mert tudtam emiatt Emma szenved. Sóhajtva ültem a kanapéra mikor beértem és arcomat a tenyerembe temettem. Zayn egyből előm térdelt és megpróbalta lefejteni arcomról kezemet, de nem ment neki. Mit tettem? Szétszedtem egy párt, mert önző vagyok. Csak magammal foglalkozom újra.
- Hé..
- Sajnálom. Ne haragudj rám..
- Miről beszélsz? Kikki.. Figyelj már..
- Nem kellett volna hogy szakítsatok. Emma szeret.
- De én nem szeretem. - sóhajtott és felnéztem rá - Csak téged szeretlek. Érted bármit, bármit megtennék a világon. Csak te vag nekem.
- Mi történt velünk? Zayn ezek nem mi vagyunk.. Sose vallottál nekem ilyen mély szerelmet és én sem voltam ilyen önző.
Nem válaszolt csak felállt és karjaiba vett. Nagyokat pislogva néztem rá és átkaroltam a nyakát. Egyenesen a szobája felé vette az irányt. Berúgta előttünk az ajtót, majd mikor beléptünk ugyan olyan lendülettel csapódott vissza a faajtó. Ajakig enyéimre nyomta és az ágyra fektetett. Szánk egy percre sem szakadt el míg fölém mászott. Kigombolta a nadrágomat és fejét elhúzva szabadított meg a ruhadarabtól. Ujjait végig húzta lábaimon, majd a pólómtól váltunk meg és egyből utána melltartóm is felesleges lett számára. Ott feküdtem az ágyon, de nem tett semmit se. A szekrényhez ment és egy pólót vett elő. Felültem, hogy vissza vegyem a pólómat, de Zayn mosolyogva vette ki a kezemből és a sajátját rám adta.
- Még mindig csodásan áll rajtad.
- Ez.. - néztem a pólót.
Régen mindig ebben aludtam. Feltérdeltem az ágyra és mosolyogva fogtam meg a kezét. Tekintetét többször is végig futatta rajtam, majd közelebb lépett hozzám.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm.

****

Remegve fújtam ki a levegőt és karjába markoltam. Tekintetét rám emelte, arcán pedig egy féloldalas mosoly pihent. Végig csókolt nyakamom, majd elengedtem karját és ujjai eltűntek fehérneműmben. Szemeim lehunytam, csípőmet megemeltem mikor hosszú ujjai lüktető nőiességemet érték. Olyan régóta ezt akarom. Csak rá vágyom. Egy hangosabb sóhaj tört ki belőlem mikor két ujja eltűnt bennem. Kész voltam. Ennyitől is megadtam magamat. Tarkójára vezettem kezemet és melleimtől felhúztam fejét. Ajkamba harapva néztünk egymás szemébe. Gyomrom görcsben volt és csak arra gondoltam, hogy végre újra velem van. Mikor kinyögtem nevét megállt és engem nézett. Teljesen kivoltam neki tárulkozva. A felső amit adott a nyakamig fel volt tolva és alul csak a fehérneműm volt. Felnyögtem mikor ujjait megfosztotta tőlem.
- Mit szeretsz rajtam Kathlyn?
Nem értettem a kérdését, de kis milliárd dolgot feltudtam volna sorolni, miért is ragaszkodom, szeretem és igénylem őt. Talán egyet sem hinne el belőle, de az összes igaz lenne, minden egyes értelmetlen mondatom. Mosolyogva húztam egy csókba és lábaimat csípője köré fontam. Éreztem ahogyan férfiassága nekem feszült és őszintén ezt is imádtam. Csókunk vad volt és őszinte. Szeretem őt. Mindig is szeretni fogom. Mindig szükségem lesz rá. Arra hogy megfogja a kezemeit, hogy megcsókolja a bőrömet.
- Mindent. - húztam el a fejemet - Mindent szeretek rajtad és benned.
Kissé lejjebb csúszott és fejét, fedetlen mellkasomra tette. Ujjai fel s alá járkáltam oldalamon. A függöny néha meglibbent a beszökő éjszakai levegőtől. Olyan csendes volt minden. Lábaimat kinyújtottam így, combain pihentek. Régen mindig én voltam aki rajta feküdt, ma ez megfordult. Haját piszkáltam, mikor hallottam már szuszogni. Aludt. Biztosan kimerült ma. Hosszú nap volt.

****

Hangos duda szóra keltem, ami a nyitott ablakon jött be. Karomat szemeim elé tettem és az ágy túl oldalára nyúltam. Hamar észhez kaptam, hogy egyedül fekszem. Hajamat összefogva szálltam ki az ágyból. Az ajtó csak bevolt hajtva így halkan hagyhatam el a szobát. A nappali és az erkély üres volt. A folyosón végig haladva néztem be a fürdőszobába, de ott se láttam. A konyhához érve láttam meg, ahogyan az asztalnál ülve éppen kávét iszik. Oda lopakodtam hozzá és mosolyogva simítottam a csupasz vállaira, majd előre mellkasára és nyakába pusziltam. Egy rekedtes morgással díjazta, majd karomat megfogta és előre húzott ölébe.
- Jó reggelt.
- Neked is. - csókolt ajkaimra - Éhes vagy?
- Nem. Pont jól vagyok.
- Mikorra kell haza érned?
- Nem beszéltem velük meg. Majd egyszer. Mért dolgod van?
- Igen, veled lenni. - vigyorgott és a combomat simogatta.
Nevettem válaszán és kiszálltam öléből. Kíváncsian nézett rám mikor megfogtam kezét és húzni kezdtem. Egyszerűen nem akarok tőle szabadulni. Folyon látni szeretném.
- Mit akarsz?
- Zuhanyozz velem.
- Át gondoltad? - nevetett fel - Csak mert ha meztelenül látlak, nem ígérem, hogy vissza fogom magamat.
- Ugyan. Kismilliószor láttál már ruha nélkül.
- Négy évig bizony nem.
És akkor leesett. Zayn azóta nem is igazán volt nővel, ahogy annyi idő alatt én sem egy férfival sem. Kivéve Harry.
- Hogy bírtad?
- Hm?
- Négy évig senkivel nem feküdtél le?
- Hát.. Inkább csak orál volt. - vonta meg vállait.
Olyan könnyedén beszélt mindig is az intim dolgokról. Benyúlt a zuhanykabinba és megnyitotta a vizet. Mosolyogva néztem rá újra, mikor lehúzta rólam a pólómat. Szemeit végig futatta rajtam, majd fehér alsómba akasztotta ujjait és megszabadított tőle. Karjait összefűzte hasamnál, nevettem mikor berakott a kabinba a víz alá.
Sokkal izmosabb volt mint régen. Karjaimat a fejem főlé emelte és én ott hagytam őket. Keze végig csúszott testemen, ahogyan átmosott az egyik tusfürdővel. Az előtt talán háromszor fürödtünk együtt.
- Eszel rendesen?
- Hm? - pillatottam fel rá.
- Sokat fogytál.
- A gyógyszerek.
Átkaroltam a nyakát, közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Szorosan tartott magához és ahogyan mélyült a csók egyre jobban éreztem vágyát is.
- Nem sokára megjönnek a többiek. - morogta mikor végig simítottam mellkasát.
- Ühm.. - léptem el tőle.
Lemosta rólam a habot és elzárta a vizet. Kilépett a kabinból, egy törölközőt tekert csípője köre, majd körém egyet és kiemelt. Egy utolsó csókot lopott tőlem mielőtt kinézett a folyosóra.
Megfogta a kezem és egy a szobájába mentünk.
Kinyitotta az ajtót, de nem ment be. Csak állt egy helyben és bámult be. Éreztem, hogy távol akar tartani a szobától.
- Szia. - ismertem fel Emma hangját - Zavarok?
- Öhm.. - pillantott rám, mire Louis szobájára mutatott.
Halkan lépkedtem oda és még halkabban mentem be. Kész szerencse hogy nincs itthon senki sem.

/Zayn szemszög/

- Mit szeretnél?
- Beszélni. Nem akarom, hogy vége legyen.
- Emma.. Ez nem megy. Ennyi, az én részemről nem működik.
- De miért?
- Mert valaki mást szeretek.
- Ki van nálad? - nézte a fotelon lévő női ruhákat - Itt van az a lány is?
- Emma..
- Legalább mutasd be.
- Arra nincsen semmi szükség.
- Miért?
- Ismered. - öltöztem fel.
Nem válaszolt, csak felállt az ágyamról és kiment a szobámból. Követtem, mire megállt a nappaliba és felém fordult.
- Vagy ide hívod, vagy felforgatom az egéaz lakást.
- Jó. - sóhatjva mentem Louis szobájához és benéztem.
Kikki felöltözve ült az ágyon. Eleanor egyik piros szoknyája és fehér topja volt rajta. Halványan rázta a fejét mikor kezét megfogtam. Remegve jött kiutánam és mikor Emma megláttam felsírt. Kikki ajkát beharapva nézte a földet.
- Emma te ezt sose fogod megérteni. Kikki és én nagyon régen szerelmesek vagyunk egymásba. A múltamhoz tartozik amit nem ismersz.
- Dehát neki amnéziája van! Meg amúgy is! - kelt ki magából.
- Valójában nincsen. Megfogadtam akkor hogy sose árulom el őket.
- Őket? Miről beszéltek? Tudod mit? Tudni se akarom.
Lehunyta szemeit, mély levegőt vett, majd kék szemeivel rám bámult. Teljesen összetörtem, éppen ezt nem akartam. Emma felkapta a táskáját és elviharzott. Kikki kissé kapkodta a levegőt és a falnak dőlt. Nem nézett ki jól. Arca elfehéredett és szemei könnyesek voltak.

- Hol a táskám?

- Már is hozom. - siettem az előszobába, majd vissza hozzá.

Elvette tőlem és egy dobozt vett elő. Kivett belőle két pirulát és bevette. Belém kapaszkodva ment el a kanapéig ahová leült.

- Hozzak valamit?

Fejét csak megcsóválta és hátra döntötte fejét.

15. fejezet

Nevetve dőltem a falnak mikor Caleb a fején több napszemüveggel közeledett felém. Mikor ide kerültem ő volt a másik fiú Andy mellett, akivel nagyon szoros kapcsolatom lett. Merőben másabbak voltak. Andy a kedves és romantikus srác, míg Caleb az igazi buliarc. Elvette kezemből az üres poharamat és az asztalról felkapva egyet adta oda. Kuncogtam azon, hogy mennyire csábító próbál lenni a női szemüveggel az arcán. Elkapta a csípőmet és lassan a ritmusra, kezdtünk el mozogni. Hirtelen teljesen zavarba jöttem. Sose csinált velem senki ilyet, csak Zayn.
- Ideje hagynod most már. - jött oda nevetve Andy és kimentett ittas barátunk karjai közül.
- Ne már! Ünneprontó! - vigyorgott rám Caleb és tovább állt.
- Még csak pár órája tart az egész és már részeg.
- Mindig is tudtuk milyen. - nevettem el magamat.
- Jó látni.
- Téged is. És hogy megy a munka?
- Fárasztó, de jól. - mosolygott és az egyik poharat nyújtotta - Sarah mondta, hogy eljössz.
- Ha már kaptam meghívást. - vettem el tőle - Vodka?
- A bárban is azt ittunk.
- Jó az emlékezeted. - ittam bele.
- Lana is itt van. - nézett körbe - Valahol még itt volt.
Sóhajtva néztem rá, mire megadóan felemelte kezeit. Tudta, hogy az utóbbi időben mi már nem vagyunk olyan barátnők mint régen, de valahogy ezt nem akarta elfogadni. Azt mondta rá, hogy nem akarja azt látni, hogy egyedül maradok. Pedig ez közel sem igaz.. De ő és még sokan mások ezt nem tudhatják.
- Azért remélem a vizes póló versenyen részt veszel. - vigyorogva karolta át nyakamat Caleb mikor visszatért.
- Hozzál már. - nézett rá Andy - Haver, keress mást.
- De! - mutatott rám - Dögös a csaj.Te lehet már csókolóztál vele, de ha azt nézzük ő az egyetem tiltott gyümölcse. 
- Micsoda? - néztem rá meglepödve.
- A fiúknál te vagy a tiltott gyümölcs. Sokan odáig vannak érted, de mivel tudják mi történt veled, megbeszélték, hogy csak te lehetsz az aki választ, ők hozzád sem érhetnek kb. 
- Úristen. - nevettem el magamat.
- Táncoljunk! - vette el Caleb a poharamat és Andy kezébe nyomta. 
A táncoló tömegbe húzott és szorosan magához ölelt. Csípőnk együtt mozgott és testemet simogatta. Kellemetlenül éreztem magam. De hagytam neki, ha már én vagyok a tiltott gyümölcsök. Úgy sem fog emlékezni erre sem. A barátjai körbe álltak minket és a hangos zene ellenére is hallottam mikor azt mondják, mekkora mázlista a srác. Hát nem tudom.. Egy csapat idióta ezt mázlinak tartja. Megérteném ha valami gyík kör lennének. De nem! Határozottan helyesek és a tipikus rossz fiúk akikért a lányok oda vannak.
Nehezen, de sikerült megszabadulnom a fiúktól, így arra jutottam megkeresem barátnőmet és beszélek vele. De sehol sem találtam. Bejártam már minden helyet szinte, de sehol sem leltem meg. A lépcsőn igyekeztem le, mikor hátulról megfogták a karomat. Emma volt az. Mosolyogva nézett rám és lejjebb lépett a lépcsőn.
- Nem is tudtam, hogy eljössz.
- De, a lányok meghívtak. - néztem körbe.
- Keresel valakit?
- Ühm.. Ami azt illeti nem tudod Lana merre van?
- Lana? Azt hiszem egy fél órája ment el. 
- Franc! 
- Baj van?
- Ja, nem csak beszélni akartam vele. 
- Gyere, igyunk valamit.
- Nem köszönöm! A fiúk így is a sárga földig akartak itatni elég az az alkohol mennyiség ami mára bennem van. 
- Kár, majd beszélünk!
Figyeltem ahogyan vissza rohan a barátnőihez és tovább beszélnek. Furcsa volt, nem olyan mint máskor. 

****

Mikor eldördült az első lövés, mindenki sikítani kezdett és a zene elhalkult. A hallgatok a földön guggoltak, és néhányan zokogtak. Az oszlopnak dőlve hunytam le szemeimet és próbáltam, betudni, hogy valószínűleg ez valami álom. De nem volt az.

- Pofa be! - kiabált a tag az egyik zokogó lányra - Kussolj vagy golyót, kapsz a fejedbe!

Ez nem álom. Ez itt a valóság, ami ismétli önmagát. Miért velem?

- Mindent átkutatni. - szólalt meg egy mélyebb, ismerős hang - Meg kell találnunk.

Óvatosan néztem ki az oszlop mögül és akkor szembesült velem, ez Frank fia. Ott volt azon az estén az étterembe. Velem szemben ült az Apja oldalán. Ahogy tudom mindig is az Apja helyére pályázott.

Sokan vannak. Lassan négykézláb mászni kezdtem a folyosó felé, ami egyáltalán nem volt kivilágítva. El kell szöknöm. Mikor megpróbáltam felállni, meglöktem az egyik lányt aki felborult és egyből mindenki ránk figyelt.

- Ott van! - kiáltott az egyik alak.

- Élve kell a lány! - indult meg felém Frank fia.

Felugrottam a földről és a rohantam a sötét folyosón. Kész szerencse, hogy évekig jártam végig a helyeket, így mindent tudok erről a helyről. Gyorsan befordultam az egyik szekrény mögé és számat befogva tartottam vissza remegő lihegésemet. Hallottam a lépteket, amik nem voltak olyan messze.

- Bújj elő cica, úgy is megtalállak. - morogta - De tudok jobb dolgot is mint, hogy keresselek.

- Hagyj békén! - hallottam meg Emma síros hangját.

- Gyere elő vagy többet nem hallod a hangját, se te, se a drága barátja.

Hirtelen felkapcsolódtak a lámpák és tudtam ennyi. Nincs hová menekülni. Ha futok, akkor lelő. Ha nem adom meg magam, akkor Emma issza meg a levét. Mély levegőt véve léptem ki a szekrény takarásából és szembe álltam velük. Emma ijedten nézett rám, miközben a fekete hajú srác a fejéhez fogta a fegyvert.

- Mennyit változtál Kathlyn.

- Engedd el.. - emeltem fel a karjaimat - Hagyd békén őt és mindenki mást. Itt vagyok.

- Látom. - dobta a földre a lányt - Azt hitted normális életed lesz?

Meg se mertem moccanni. Emma a földön feküdt a fejét fogta. Vérzett a homloka, ahogyan a fal csempézett részébe verte. Istenem, annyira sajnálom. Tekintetünk találkozott és újból sírni kezdett mikor a támadónk meg fogta a nyakamat.

- Ne öld meg! - sírt fel Emma.

- Inkább hívd a megmentődet, mielőtt meghalnál. - válaszolta - Nekünk dolgunk van. Fordulj!

Megfordultam és éreztem, ahogyan a hátamnak nyomja a fegyvert. Lépésekre késztetett és újból sötét lett a folyosón. Valószínűleg eléggé megzavarta, hiszen gyorsan eltudtam lökni és tovább futni. Betörtem magam előtt az egyik ajtót és végig rohantam a padok között. Valahogy középtájon lehettem, mikor a pad alá bújva sírtam némán. Meg fogok halni. Lehunytam a szemem és vártam. Vártam mikor talál meg.

- Bújj elő, na..

- Hé! Inkább ezt kapd ki Tyler. - hallottam meg Harry hangját és egy puffanást a földön - Kikki.. Gyere elő.

Félve néztem fel, és zokogni kezdtem, mikor láttam, hogy a srác eszméletlenül fekszik a lábai előtt. Harry elvette a fegyverét és megkötötte a kezét, amíg lementem hozzá. Szorosan a mellkasához bújtam és könyörögtem neki, hogy mentsen meg. Ahogyan az ajtó felé vettük az irányt Zayn jelent meg. Harry maga mögé tolt és az előtte lévő személyre bámult.

- Emma a másodikon van. - mondta közönyösen.

Zayn semmit se szólt csak rohanni kezdett. És akkor a szívem szakadt meg. Megszorítottam Harry kezét és a hátának döntöttem a fejemet.

- Gyere, nálam alszol ma.
Mikor kiléptünk a folyosóra hallottam ahogyan rendőrök jönnek felénk. Megrántottam Harry karját aki egyből rám nézett. 
- Menj! Várj meg a mellék utcában.
- Vigyázz magadra. - szorította meg a kezem, majd elengedte és eltűnt az egyik teremben. 
A folyosón neki dőltem a falnak és végig csúsztam rajta. Hallottam közeledni a lépteket és a zseblámpa felé néztem. Felismertem azt aki előttem állt. Többször volt rám tapadva, mint testőröm. Egyből elguggolt elém és nézi kezdett.
- Kathlyn, minden rendben?
- Jól vagyok. - feleltem - Csak ki akarok innen menni.
- Gyere, kiviszlek. 
Segített felállni és a kijárat felé igyekeztünk. Minél hamarabb meg akarok szabadulni ettől a helytől. Kint a járőr autókhoz vezetett engem és egy nő átmotozott. Orvost is hívni akartak, hiszen remegtek a végtagjaim, de megtagadtam mindent. Mikor már nem figyeltek rám mert hozták ki a hallgatókat, megtudtam lépni. Átvágtam magam a sövényen és a mellékutcába rohantam. Harry az autójának dőlve várt rám. Átöleltük egymást mikor oda értem és nem győztem elégszer elmondani neki, mennyire hálás vagyok. Persze ő csak legyintve lereagálta és beültetett az autóba. 

****

Lábaimat magamhoz szorítva ültem a hatalmas teraszon és a város fényeit bámultam. Hallottam mikor Harry kihúzta az ajtót és kijött hozzám. Mióta lezuhanyoztam, csak kint ültem és bámultam ki a fejemen. Egy meleg pokrócot terített rám és mellém ült. Szinte még mindig hallottam a lövéseket, Tyler hangját és Emma zokogását.

- Kikki..

- Mindenért én vagyok megint a hibás.. Én csak jól akartam magam érezni.. Érezni, hogy ugyan olyan lehetek, mint a többiek.. Érted? Én nem akartam senkit se bántani! - sírtam el magamat - Miért bántok mindenkit?

- Nem bántasz senkit se! Ne gondolj már erre! - fogta kezei közé az arcomat és maga felé fordított.

Mélyen egymás szemébe bámultunk, miközben hüvelykujjával a könnyeimet törölte le. Sóhajtva hajolt közelebb és a homlokomra puszilt.

- Nem bántasz senkit se.. Sose bántottál senkit.

Nem ez volt az első mikor Harry mentett meg és nyugtatott meg. Egyszerűen mindig ott volt. És most újra.

- Nem lesz semmi baj sem.. - simogatta Harry a hátamat - Vegyél mély levegőt és nézz rám!

- Miért? Miért történik ez?! - sírtam és kiabáltam, mint valami gyerek - Én ezt nem akartam!

- Hagyd abba! Ezzel semmi se lesz jobb! Kathlyn figyelj rám! - fogta a fejem és magával szembe fordított - A szemembe nézz..

Mélyen néztem a szemébe és kissé vissza maradt a sírásom. Remegve fújtam ki a levegőt és töröltem le a könnyeimet.

- Rendbe fog jönni.. Zayn erős és nem lesz baja. Oké?

- De..

- Semmi de.. Hidd el történt vele rosszabb dolog is..

- Kérsz valamit? - nyitotta ki Harry a hűtőt.

- Nem vagyok éhes. - pillantottam le az asztal alatt lévő telefonomra a kezembe.

Kikapcsolt az agyam mikor rezgett és Zayn neve volt kint. Hallottam, hogy Harry beszél, de nem fogtam fel egy szavát sem. Csak bámultam a rohadt képernyőre és azon járt az eszem, hogy miért nem szólt ma semmit? Csak úgy tovább rohant..

- Add ide. - vette el Harry a kezemből és felvette - Mondd.. Nem, minden rendben. – csak néztem, ahogyan az ablak felé fordulva beszél, egyáltalán nem volt agresszív, sőt normálisan beszélt vele – Szerintem most, jobb, ha nem is látod.. – pillantott hátra rám.

- Harry add ide! – álltam fel és felé siettem.

- Inkább ülj vissza. – nézett engem.

- Nem. – vettem el tőle a telefont és a fülemhez emeltem – Zayn?

- Kikki.. Jól vagy?

- Én.. Ühm.. Minden rendben van. Emma hogy van? – a kérdésre össze szorult a szívem és Harry felé pillantottam.

- Nincsen semmi baj sem, csak megijedt. Érted aggódik. – kisebb csönd volt majd újra megszólalt – Látni akarlak. Látni, hogy nincsen bajod.

- Ez nem így megy. – hajtottam le a fejemet – Én..

- Tudom mi a bajod. De mivel láttam biztonságban vagy ezért mentem tovább.

- Nem akarok ebből nem ügyet csinálni. A lényeg, hogy Harry megmentett.

- Nála vagy tényleg?

- Igen, a házában vagyunk.

/Zayn szemszög/

A korlátnak támaszkodva tartottam a telefont a fülemhez és hallgattam, ahogyan Kathlyn beszél. Annyira látni szeretném, szorosan magamhoz ölelni és megcsókolni. De egy ideig valószínűleg majd látni sem akar. És nem hibáztatom érte. Újra rossz döntést hoztam, ebben csak is én vagyok a hibás. Elrontottam újra mindent.

- Holnap nem találkozhatnánk?

- Légy Emma mellett most.. Amúgy is Lucas mellett leszek.

- Nem akarom, hogy eltávolodj tőlem.

- Ezt a beszélgetés szerintem rekesszük be. Sehová sem vezet.

- Kérlek.

- Jó éjszakát Zayn.

És lenyomta. Zsebre tettem a telefont és bámultam a város fényeit. Bárcsak tudnám, hol lakik Harry. Biztosan nem a hotelba vitte. Hiszen akkor Kikki nem azt mondta volna, hogy a házában.

- Hé, Emma felkelt. – nézett ki hozzám Eleanor.

- Megyek. – sóhajtottam és beléptem a lakásba.

A kanapén ült szemeit dörzsölve. Az egyik pólóm és melegítő alsóm volt rajta. Eleanor kedvesen beszélt hozzá, hogy szüksége van-e valamire, de Emma mindenre nemleges választ adott. Louis a falnak dőlve nézte a lányokat, láttam rajta, hogy nagyon töri a fejét.

- Zayn.. – nézett rám Emma és felállt a kanapéről – Haza vinnél?

Tudom, hogy tegnap reggel még azt mondtam, szakítsunk, de mikor az egyetemen megtaláltam, tudtam csak engem várt. Bólintva álltam előtte és ő csak elmenet a szobámba öltözni.

- Elérted? – kérdezte Louis.

- Igen, Harry házában vannak.

- Oda akarsz menni, igaz?

- Ha tudnám, hol van, nem itt lennék. – pillantottam rá.

- hagyj neki most teret. – javasolta Eleanor – Tudod Kikki mennyire másabb, mint például Emma. Neki kell, hogy csillapodjanak benne az érzelmek.

- De rohadtul látni szeretném. Nekem nem elég, hogy azt mondják minden rendben.

- De erről beszélek.. – rázta a fejét Eleanor – Nem járhatsz a nyakára. Meg fogod fojtani a törődéssel.

- Igaza van. – helyeselte Louis – Adj neki egy éjszakát legalább.

- Jó. – néztem, ahogyan Emma kijön a szobámból a táskájával, és rám pillant – Mehetünk?

- Igen. – törölte meg arcát.

****

Kulcsiamat elővéve, nyitottam ki az ajtót és beléptem a lakásba. Azt hittem mindenki alszik már éjjel egy környékén, de nem. A lámpák égtek és beszélgetés jött a nappaliból. Más cipők is voltak a mieink mellett. Vannak nálunk. Letettem a kulcsaimat és a nappaliba mentem. Louis egyből rám nézett mikor meglátott. Fel se fogtam, mi van nálunk, mikor szorosan körbe ölelték a nyakamat. Kikki volt az. Olyan erősen kapaszkodott belém, hogy az szinte hihetetlen. Körbe öleltem testét és fejem az övének döntöttem.

- Addig zokogott, amíg el nem hoztam. – mondta Harry ahogyan felénk nézett – Igaz nem akart jönni, de erősebb vagyok nála.

- Köszönöm. – néztem rá fel, de Harry csak vállat vont.

- Itt maradsz? – kérdezte Eleanor.

- Nem. Visszamegyek, Kendra nem bír egyedül lenni. – állt fel a kanapéről.

Kikki ellépett tőlem és Harry felé fordult. Amikor megállt mellettünk megölelték egymást és Kikki mondott neki valamit, de nem lehetett hallani. Felegyenesedett Harry és rám nézett. Megfogta a vállam és annyit mondott, hogy nagyon vigyázzak rá. Talán még sem olyan veszélyes, mint hittük. Ugyan úgy ott van benne az emberi érezés, ahogyan bennünk. Eleanor mosolyogva nézett ránk, miután kiengedte régi barátunkat.

- Annyira jó látni téged!

- Én is örülök neked El. – mosolygott Kikki.

- Na de mi megyünk. – fogta meg Louis barátnője kezét, és húzni kezdte maga után – Nem jövünk haza ma.

- Sziasztok! – integettet Eleanor.

Megvártam, míg elmennek a lakásból és ketten maradunk. Kikki előttem állt továbbra és engem nézett. Tényleg semmi baja.

- Szeretlek. – nézett továbbra is.

- Kikki..

- Én annyira Szeretlek. Nem kell semmit se mondanod, csak szeretném, hogy tudd.

- Én is Szeretlek. – fogtam kezeim közé arcát és megcsókoltam.

Először ledöbbent, de utána mellkasomnál megfogta a pólómat és közelebb lépett hozzám. Testünk összesimult és élveztünk a másik jelenlétét. Lépésekre késztettem és egyenesen a szobám felé haladtunk. Ahogy beértünk, elváltak ajkaink és becsuktam az ajtót. Időm se volt vissza nézni hozzá, már a pólómtól szabadított meg. Kezeit végig húzta bőrömön és a nyakamba csókolt. Milyen régen vágyom már erre. Milyen régen akarom, hogy újra érezem őt.

/Kathlyn szemszög/

Egyszerűen lángra robbant az egész testem és csak érezni akartam a bőrét, az ajakit, az egész testét. Szorosan tartott magához miközben az ágya felé hátráltunk. Feltérdeltem a matracra, miközben ő készségesen szabadított meg a felsőmtől és a földre dobta. Ajkait beharapva tévedt tekintette mellkasomra. Kezeit felfelé húzta testemen és egy nagyot nyelt. Tenyerem alatt éreztem szíve milyen hevesen dobog és levegő vétele mennyire egyenletlen lett. Sötét tekintete rám talált és mélyen a szemeimbe bámult. Nem bírtam tőle szabadulni. Nem is akartam. Az ahogyan engem nézett más volt mint régen. Most nem éreztem azt az apró félelmet mint akkor mikor ilyen sötéten nézett. A lehető legnagyobb biztonságban éreztem magamat. Fejemet oldalra döntöttem mikor arca felé közeledett. Telt ajkait a nyakamra tapasztotta és a vékony bőrömet szívta. Remegve fújtam ki a levegőt és a hajába túrtam. Milyen régen vágytam már, hogy ilyen közel érezzem meleg bőrét az enyémhez. 
- Tényleg velem akarod tölteni az éjszakát?
Mintha nem lett volna biztos a dolgában. Tény, hogy az utóbbi időben elég furcsák voltunk a másik felé, de semmiben sem voltam még ennyire biztos mint most a kérdésében. Elhúztam a fejemet és mosolyogva rá néztem. Csípőmbe markolt és ledöntött az ágyra. Éreztem ujjai milyen erősen nyomódtak a bőrömbe. Mintha vissza fogná magát. Mikor újra megcsókolt a nadrágom gombjaival bajlódott egy keveset. Hamar a földön volt a többi ruha darabunknál és éhes pillantásokkal bámulta félig meztelen testem. Furcsán éreztem magam. Már egyáltalán nem voltam szégyellős. Pedig sokat változtam mióta utoljára látott meztelenül. A testem tele volt véraláfutásokkal, horzsolásokkal, kisebb hegekkel, több helyen is kiállt a csontom ahogyan az ágyon feküdtem. De láttam, hogy Zayn ezzel nem foglalkozott. 
- A legboldogabb emberré teszel engem az egész világon. - csókolt végig combomon és felpillantott rám - Légy örökké az enyém, kérlek.
- El sem hiszem, hogy megtanultál könyörögni.
- Neked bármit. - nyomta fel magát hozzám - Nélküled semmi az életem bébi. 
Körmeimet végig húztam oldalán, amire borzongás futott végig a testén. Mikor újra megcsókolt, csörögni kezdett a telefonja. Sóhajtva hunyta le szemeit és hajába túrt. Valamit mérgesen motyogott, mire az én telefonom is szólni kezdett. Értetlenül nézett rám és kikeltünk az ágyból. Zayn kirohant a nappaliban lévő telefonjáért, én pedig elővettem a nadrágom zsebéből. Liam volt az. Mit akarhat ilyen későn?
- Szia!
- Kathlyn! Ah, de jó.. Baj van.
- Micsoda?
- Ne ijedj meg, oké? Minden rendben lesz csak pillanatnyi nehézségek vannak. 
- Liam mondd már..
- Tiffany kórházban van.
- Mi van?
- Egy fél órája hoztam be. Rosszul lett a konyhában. 
- És tudnak valamit? 
- Tudod.. Tiff terhes volt. 
Liam elhallgatott a vonal túlsó felében és hirtelen én sem tudtam mit is reagálhatnék. A szívem szakad meg. Hogy történhetett ez..
- Nem ez volt az első. - szólalt meg újra - És most rettenetesen magába zuhant. Betudnál jönni hozzá? Tudom mi történt ma veled és megértem, ha azt mondod nem..
- Nem Liam. Azonnal indulok, ott a helyem. 
- Köszönöm.
És ezzel ki is nyomta a telefont. Zavartan kapkodtam, ide-oda a fejemet és felkaptam a földön lévő ruháimat. Megigazítva a hajamat nyitottam ki magam előtt az ajtót és akkor láttam, hogy Zayn a kanapén ülve telefonál. Oda siettem hozzá és megfogtam a vállát. Kissé csalódottan pillantott hátra rám és kinyomta a telefont mikor látta, hogy feszült vagyok.
- Mi a baj? - állt fel.
- Tiffany kórházban van. Szüksége van rám.

14. fejezet

Annyira nyugodt és kellemes minden. Mintha csak álomban volnék. Itt fekszem újra mellette és szorosan a karjaiban tart. Mintha újra élném a múltat. Meg akarom tartan ezt a pillanatot. Régen nem éreztem magam ekkora biztonságban. Borzongás fut végig a testemen, és kezét keresem. Hamar meg is találom, hogy összekulcsolhassam vele ujjaimat. Lehunyom a szemeim, mikor megszorítja, és még közelebb préseli magát hozzám. Soha nem volt ilyen. Talán attól fél, hogy eltűnök, vagy hogy álmodik. Nem tudom, de vele akarok maradni. Érezni még az illatát, hallani, ahogyan levegőt vesz és élvezni a bőrünk találkozását. Megkönnyebbülten sóhajtok fel mikor arcomon néhány könnycsepp végig fut. Szinte filmbe illő. Már csak egy halk szomorú szám hiányzik a háttérbe. Nem sokára vége. És újra csak két ember leszünk a nagyvilágban. Újra csak nézzük majd a másikat.

- Sose akarom, hogy vége legyen. – súgom alig hallhatóan.

- Én sem. – válaszolja.

A szívem kihagy egy ütemet, és felé fordulok nagy nehezen. Pont úgy néz rám mit azon az estén. Megtörve. Homlokát enyémnek dönti és lehunyja szemeit.

- Sajnálom.

- Ugyan mit?

- Hogy ennyit szenvedsz miattam. Sose bántanálak. Soha az életben. Előbb dobnám el miattad az életemet.

- Zayn..

- Tudom, hogy olyan sok mindent elszúrtam és hogy ott volt a lehetőség a kiszállásra, de nem tettem meg. Én voltam az egyetlen, aki elcseszte azt, hogy együtt lehessünk.

- Nem a te hibád. – fogtam kezeim közé arcát és hüvelykujjammal borostás arcát, simogatta – Ez így jött.

- Miért? Miért bízol ebben?

- Mert te csak megvédtél végig, és mellettem voltál. Szerettél és nekem ennél több sose kellett.

Nem felelt. Némán nézett rám és szemei csillogtak. Talán a fájdalom vagy a megkönnyebbülés nem tudom. Elengedtem arcát és elhúzódtam tőle. Egyből a karom után kapott, mikor felültem az ágyon és lábaim a földet érték. Szinte egy ijedt fiúval találtam szembe magamat. Mi történt vele? Ami az este ott volt a szemében eltűnt. Az a Zayn akit, régen ismertem, sose mutatta volna ilyennek magát.

- Mennem kell. – mondtam és visszahajolva pusziltam meg az arcát – Pihenj csak.

- Kérlek. – ült fel és végig nézett, ahogyan felvettem a szoknyámat – Maradj még, majd elviszlek.

- Nem lehet. – ráztam a fejem és a tükör előtt megigazítottam a hajamat – Majd találkozunk.

/Zayn szemszög/

Néztem, ahogy kilép az ajtón és vissza zára maga mögött. Olyan közel volt, majd hirtelen távol. Kinyílt az ajtó és egyből azt hittem visszajött, de nem. Emma jött be meglepődve és egyből mellém ugrott. Kezei, közé vette arcomat és egy hosszú puszit nyomott számra.

- Kikki mit keresett itt? Pont akkor ment mikor jöttem. – dobta le a táskáját és az ablakhoz ment – Meglepődtem, hogy még ágyban vagy.

- Niall és Louis jó barátai, itt aludt, mert este volt egy összejövetel. – dobtam le magamról a takarót és kikeltem az ágyból – Mit keresel itt?

- Eljött hozzád, miért? Talán zavarok?

- Tök mindegy. – vontam meg vállaimat.

- Zayn mi van köztünk? Olyan furcsa vagy lassan egy hónapja. Mintha kicseréltek volna. Máskor örültél, ha átjöttem, most meg eltaszítasz. Azt hittem az a két hét együtt rendbe hozz mindent.

- Kezd elegem lenni a folytonos hiszti rohamaidból. Unalmas érted? Meg nem kell a nyakamon lógni.

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy ha nem hívlak nem kell jönni.

- Ha rajtad múlna nem is, beszélnénk telefonon se. – förmedt rám – Mit akarsz, mi legyen?

- Csak hagyjál már. – morogtam – Elég volt belőled, rohadtul.

- Tessék? – kezdett el sírni – Most ez mit jelent?

- Azt hogy hagyj békén! – förmedtem rá – Emma nem akarok veled lenni!

- Szakítunk? – törölte le könnyeit – De Zayn..

- Igen. Szakítunk. Nem akarok veled lenni már. Többé már nem. Nem lehetek azzal, akit szeretek, mert te ott vagy.

- Micsoda? – szűkítette össze szemeit – Mással?

- Igen Emma, mást szeretek. Az utóbbi időben rájöttem, hogy csak pótlék voltál. Tudom, hogy egy most rossz, amit mondok, de nem akarok neked tovább hazudni.

- Menj a francba! – vágott pofon és felkapva a táskáját viharzott el.

Szemet forgatva döntöttem fejem a szekrénynek, mire meghallottam Louis hangját.

- Vége a románcnak?

- Kuss.

- Ugyan Zayn, Kikki után epekedsz.

- Igen.

- Hű, te most komolyan bevallottad? – képedt el – Nem gondoltam volna.

- Ma reggel, ahogyan az ágyban feküdtünk összebújva, tudtam hogy nem változott semmi se. Ugyan úgy szerettem, és ugyan úgy csak rá vágyom. És tudom, hogy még ő is szeret, érzem. Ez olyan, mint mikor az első szerelem beköszönt az életedbe.

- Tudom milyen.

Ahogyan a konyha felé mentem az üres házban kellemes illatok csaptak meg. Mint gyerekkoromban a vasárnap reggelek. Az asztalon volt két tányér és pár pirítós, vaj, szirup és gyümölcs. Kikki a tűzhelynél állva dúdolt valamit és csípőjét gyengéden ringatta oldalra. Mosolyognom kellett azon mennyire felszabadult. Hosszú haja kócosan omlott a hátára és az egyik pólómat viselte. Lábujjhegyre emelkedett és megfordult. Ijedten kapott a mellkasához és elpirult. Abba hagyta a dúdolást és csendben tette az asztalra a kész palacsintákat.

- Jó reggelt. – motyogta – Teát vagy kávét?

- Mhh. – léptem oda hozzá és elkaptam a csípőjét – Egy csókot.

Ez volt az első alkalom mikor előbb kelt fel nálam, és hogy az egész éjszakát egyedül tölthettük a házban, plusz ezt a reggelt is. Ujjaimat a póló alá csúsztattam és a pultra emeltem. Enyhe pírban úszott arca mikor lábait a csípőm köré tekertem. Hol lehetett eddig? Ő az első nő, akit csodálattal nézek Anyán kívül.

- Annyira gyönyörű vagy.

- Ne.. – súgta és mellkasomra tette kezeit.

- Hé, mi van?

Beharapta ajkát és a nappali felé nézett. Félne? Arcát a nyakamba fúrta és átölelt. Igazság szerint ez is bőven elég, hogy ilyen gesztusokat mutat felém.

- Harry haza jött. – súgta – Azt mondta, lefekszik aludni.

- Oké.

/Kathlyn szemszög/

- Ühm.. – gondolkoztam el – Nem tudom.

- Gyerünk már. – bátorított Harry – Biztosan van olyan hely, ahová elmennél.

- Lucas sok helyre elvitt már. Talán ezért érzem úgy, hogy már mindenhol jártam. – tettem az asztalra a piros füzetet.

- Ugyan. – mosolyodott el – Kathlyn, akkor úgy kérdezem, hová vihetlek el?

- Micsoda? – lepődtem meg.

- Mindjárt végzel. Gondoltam lemehetnénk valahová.

- Jól hangzik. – néztem az órára – Akkor eszelj ki valami szuper helyet.

Harry nevetve nézett utánam, míg elmentem hátra, hogy átöltözhessek. Dana szerencsére hozott nekem tiszta ruhát, így nem kellett a tegnapiban mennem. Örülök, hogy ma nem Lucas mellett kellett lennem, mert az estéről faggatna, hogy miért lettem rosszul. Dana szerencsére teljesen jól fogja fel a dolgaimat, így nem kérdez mindenbe bele.

- Hé! – lépett be Dana – Mikor jössz?

- Majd este valamikor. – mosolyogtam rá.

- Gyógyszereid meg vannak?

- Hm? – egyenesedtem fel.

- Ha megint rosszul lennél.

- Igazság szerint, tegnap se voltak nálam.

- Akkor meg mit csodálkozunk? – kuncogott és a táskájából elővette a kis dobozt.

- Köszönöm! Tudtam, hogy rád mindig számíthatok. – vettem el és az arcára pusziltam.

- Vigyázz magadra, bármi van, hívsz!

- Úgy van. – bólintottam és a táskámat felkapva rohantam ki.

Harry a recepciónál állva beszélt a lányokkal és mikor meglátott, egyből elköszönt tőlük. Nevetve mentem el mellette, mire kérdőn nézett rám. Olyan mintha miattam le is rázta volna őket. Szemüvegét felvéve mentünk az autójához. Gyönyörű idő volt. Kellemesen meleg volt és egy felhő sem volt az égen. Kinyitotta az ajtót és megvárta, míg beszállok. Valamit motyogott mikor megcsörrent a telefonja. Felvéve sietett a másik oldalra és beült.

- Nem érdekel.. Szerintem el tudod te is intézni, mert.. De nem érted nem érdekel, hogy éppen fodrásznál ülsz? Úristen.. – forgatta szemeit és homlokát dörzsölte – Kendra emelt fel azt az isten verte segged a székből és takarodj megoldani a hotelt. Én? Még is miért legyek feszült? Tudod jól, hogy nekem van külön házam.

Mikor meghallottam utolsó mondatát rá néztem. Külön háza? Eddig nem is említette volna nekem. Mikor letette a telefont, kissé feszült volt. Hát igen, ezek szerint Kendra még mindig idegesítő némber maradt. Bedobta a tartóba a telefont és a váltóra tette kezét. Épp indította volna az autót, mikor megfogta a kezét és egyből rám nézett. Mintha megijedt volna tőlem. Ennyire szörnyen csak nem nézek ki.

- Vezessek?

- Tudsz vezetni? – vonta fel a szemöldökét.

- Igen, csak nem szoktam sűrűn. – biccentettem.

- Nem kell. – nevetett el magát.

- Nem vagyok rossz sofőr. Tudom, hogy erre gondoltál. – vágtam a duzzogós fejemet és elvette a kezemet.

- Ilyenkor olyan kis helyes vagy. – fogta meg a combom.

Ahogy lenéztem kezére, egyből a tegnap este és a reggel jutott eszembe. Ahogyan Zayn keze fel s alá járkált a testemen. Ahogyan hozzá voltam bújva és a lábam a csípőjén pihent. Mély levegőt véve néztem ki az ablakon miközben elindultunk. Mi van velem? Három férfi között ugrálok. Andy, Zayn és Harry. Egyszerűen nem tudom mi történt velem.. De az biztos, hogy senkit se akarok jobban, csak Zayn. Talán velük akarom pótolni, hogy vele lehetek még sem úgy?

- Mi van veled?

- Elgondolkoztam.

- Hű, nem fájdult meg a fejed?

- Nem vagy vicces Harry. – néztem rá – Inkább mondd hová viszel.

- Hozzám. Mutatok egy csodálatos helyet.

Nem feleltem rá, csak újra kinéztem. Vajon Zayn mit csinál? Rossz volt úgy ott hagyni. Szinte könyörgött, hogy maradjak. Nem is értem miért akarom magam olyan erősen mutatni előtte. Nagyon jól tudja milyen törékeny, vagyok lelkileg. És pont én játszom, hogy mekkora hős is vagyok.

****

- Komolyan itt laksz? – bámultam elképedve a teraszon – Ez valami csodálatos!

- Megmondtam. – mosolygott és mellém állt, miközben átkarolta a derekamat – Csak akarom, hogy tudd, bármikor jöhetsz hozzám.

- Harry.. – sóhajtva néztem rá – Tudod, hogy újra „vadásznak” rám?

- Kathlyn soha nem leszel biztonságban, hogy velünk voltál Londonban. Tudják, hogy egy bandával voltál fél évig, és szerintem sejtik, hogy újra. És az amnézia legtöbbször átmeneti dolog, de neked négy év alatt semmi se jött vissza.

- De..

- És itt nem csak a rendőrségről van szó. – rázta a fejét – Frank volt bandája, a fia. Végül is végig te voltál mind a két szervnek a célja. Téged kiszabadítani volt az egyiknek, míg a másiknak a totális meg semmisítés.

- És azt is tudtad, hogy Lana a nyomozó húga?

- Henderson? Igen.

- Mért nem mondtad?

- Honnan tudod ezeket? – pillantott rám a korlátnak támaszkodva.

- Niall mindent elmondott tegnap este.

- Szóval velük voltál..

- Attól, mert nem tetszik, nem fogok elszakadni tőlük. Harry mi együtt voltunk egy csapat.

- Igen, voltunk.

- Ne csináld ezt..

- Szerintem ezt te hagyd abba. Kathlyn én ezt nem tudom megemészteni csak úgy.. Megölték azt, akit annyira szerettem.

- És mi lesz? Hogyan állsz bosszút? Magad mellé édesgetsz engem és kinyírsz? Ezt tervezed?

- Miért ölnélek meg?

- Egy konkrét tervet sem mondtál nekem. – nem felelt csak a panorámát nézte – Szóval nincs is igazi terved nem igaz?

- Nem nincsen. Úgy gondoltam majd magam mellé foglak és leszarod őket, de ez nem így van. És nem is tudnék nekik ártani. Haragszom rájuk, szinte gyűlölöm őket, de kihúztak régen egy hatalmas gödör szarból.

- Segítsz nekünk. – fogtam meg a kezét – Harry nem kell őket szeretni és kedveskedni velük, de legyünk újra együtt.

- Egyedül is meg tudlak védeni. De nagyon jól tudom ki mellett, akarsz igazán lenni.

Elhúzta a kezét és ellökte magát a korláttól. Figyeltem, ahogyan visszamegy a házban és eltűnik bent. Miért ennyire makacs természetű?

- Ne mondd, meg mit tegyek! – ordibált vissza Harry.

- Kurvára az én házban vagy és azt fogod tenni, amit mondok neked! – nyomta a falnak Zayn – Ha a seggedet nem húztam volna ki a szarból már megdöglöttél volna!

- Ugyan mindig csak ezzel jössz.. – nevetett fel Harry és lelökte Zayn kezeit – Felőlem meg is pusztulhatnál, hidd el..

- Fogd be! – vette elő fegyverét és Harry nyakához, nyomta.

- Fejezzétek be! – ugrottam közéjük – Hagyjátok már abba! Mire jó ez nektek?

- Húzzál vissza a kibaszott szobába Kathlyn! – mordult rám Zayn, de szemei az előtte álló fiún voltak.

- Ugyan, hagyd már élni. Ez a baj veled. – fogta meg Harry a csípőm hátulról – Nem hagyod élni ezt a lányt. Meg fog kattanni. Mindig csak úgy tesz, ahogy akarod. Az ágyban is csak megkötöd kezét, lábát, száját aztán azt csinálsz vele, ami eszedbe jut?

Zayn olyan dühös lett, hogy homlokán és nyakán kidudorodott egy-egy ér. Ujjai elfehéredtek a fegyveren és a plafon felé, nyomtam a kezét, miközben a másikkal letolta Harry kezeit. Elvette Zayn kezéből a pisztolyt és magamnál tartottam, míg ő a nevető Harry arcában húzott egyet. És erre egyből jött is a válasz. Nem sokkal később a földön püfölték egymást.

- Mit csinálsz holnap?

- Meghívtak egy egyetemi buliba.

- De hát már nem is vagy tag nem? – tette le poharát.

- Nem. – ráztam a fejemet – De a barátaim elhívtak, mivel sokáig ott voltam velük. 
- Nem kéne elmenned.
- Miért? - vontam fel szemöldökömet.
- Gondolom ott lesz az a lány is.
- Lana? Nem érdekel. Nem miatta megyek el.
Harry nem felelt csak némán ült a kanapén és sóhajtva dobta hátra a fejét. Talán fáradt lenne? Átültem mellé és mosolyogva fogtam meg a kezét. Fél szemmel rám pillantott és egy kedves mosoly ült arcára. Harry merőben más volt mindenkinél. Apró, kedves gesztusokkal át lehetett változtatni egy normális emberré. Vagy csak talán én tudtam visszahúzni a valóságba. Fejemet a vállának döntöttem és a képernyőre néztem. Valami vetélkedő műsor ment. Lucas rengetek ilyet néz, nem értem hogyan lehet ezeket szeretni. Sok tudatlan ember teszi a fejét öt perc hírnévért. Nevetséges.
- Harry?
- Hmm? - mozdult meg.
- Még mindig ugyan úgy gondolod ezt a bosszú dolgot?
- Az igazság az, hogy nem.
- Tényleg? - nyomtam el magam tőle, de ő továbbra is a karomat simogatta.
- Tudom milyen fontos neked. - nézett a szemeimbe - De attól egy percig sem gondolhatod azt, hogy vissza megyek hozzájuk.
- Nem gondolom.
- És ugyan úgy egyedül szeretnélek megvédeni.
Talán érez valamit irántam? Nem hinném.. Harry és Én más világ vagyunk. Míg ő az a vad és játékos, addig én egy savanyú egérke vagyok.

- Miért én? Több ezer másik ilyen lány van mint én!
- Nem.. Még egy ilyen nincsen mint Te. - állt fel Zayn a kanapéról.
- Élvezed, hogy magad mellé láncolsz? - fűztem össze magam előtt karjaimat - Beteg vagy.
- Nem tudom ki volt az aki először megcsókolt. 
- Én is beteg vagyok. Stockholm szindrómám lett melletted szerintem. 
- Nem hinném.
- De. És ez még ésszerű is. - léptem az asztal másik felére, ahogyan felém közeledett - Ne gyere hozzám közelebb!
- Ne szabd meg, mit tegyek. Kathlyn.. - nézett áthatóan rám Zayn és szinte feldobta az asztalt, ami hangosan puffant a másik oldalára - Állj le.
- Hagyj! - próbáltam a távolságot tartani.
- Miért állsz ellen?
- Mert fogva tartasz.
- Ez nem igaz.
- De igen! Rohadtul, de fogva tartasz. A nyakamban lihegsz, egy szabad mozdulatom se lehet! Már betegesen figyelsz engem. Többet tudsz rólam, mint én magamról lassan!
- Kuss! - rántotta meg a karomat és befogta a számat - Miért nem tudod öt percre befogni a szádat és nem okoskodni? Mikor bántottalak? Soha sem. Mindig nyitva az ajtó, még sem szöksz meg. Nem mennék utánad. Megmondtam azt csinálsz amit akarsz. Ha valamit nem teszel meg, ne engem hibáztass.     

A ház üres volt mikor haza értem, így bezárkóztam a fürdőszobába és a kádban kerestem nyugalmat a ami nap után. Kedvenc zeném szólt a telefonomon és lehunyt szemekkel élveztem a forró fürdőt. Ha holnap ott lesz Lana vajon beszélni fogunk? Oda fog jönni hozzám? És ha beszélünk is mit mondunk a másiknak?

Kintről neszt hallottam így egyből kiugrottam a kádból. Magamra tekertem a fehér törölközőmet és kezembe vettem az egyik vázát ami a helységben volt. Lassan nyitottam ki az ajtót. 

- Ne ölj meg. - jött a hang egyből.

- Egek.. Mit keresel itt?

- Nálam hagytad a pénztárcád.

- Upsz. Köszönöm Harry.

- Ugyan. - nézett rajtam végig - Megzavartalak?

- Csk pihentem. De pár perc és magamra kapok valamit.

- Hagyd csak. Megyek. Vigyázz magadra és máskor zárd be az ablakokat is.