Nos, van egy kis változás. Eddig ez a Dark Paradise néven futott, de bizonyos ihlet hiányok miatt nem tudtam folytatni.A történet lényegében maradt ugyan az (találkozás, szerelem, szereplők stb.), de ez már a jövőben játszódik. Lesznek benne vissza tekintések a múltba, hogy minden teljesen tiszta legyen és ne egy nagy katyvasz legyen a helyén. Remélem ez nem nagy gond és továbbra is megmaradnak az olvasók. ♥
Ezer bocsánat! ♥
A lépteimtől és a bőröndöm kerekeitől volt hangos
a folyosó. Az év utolsó szünete is eltelt és jöhet újra a kemény tanulás. Bár
most már sokkal nehezebb lesz arra koncentrálni, hiszen oda kint csodálatos idő
van, és kinek van kedve egy kollégiumi szobában ülni és kőkemény tényeket meg
tanulni? A szobák többsége még üres volt, mert az ajtót nyitva voltak.
Hihetetlen milyen csend van. Máskor a folyosó zenétől, beszélgetésektől és futó
versenyektől hangos. Bár a legújabb a gurulós székkel való versenyzés volt.
Mindegyik szobában hárman vagy négyen vannak, kivéve mi. A mi szobánk volt a
lényegében a legkisebb a többihez képest és a legutolsó. És amilyen szerencsém
volt én kaptam a legjobb szobatársat. Lana és Én az első perctől kezdve remekül
kijöttünk. Legjobb barátnők lettünk, így már nem éreztem olyan egyedül magam,
mint amikor Amerikába kerültem. Négy éve, hogy rég nem látott rokonaim elhoztak
magukhoz. Lucas bácsikám és Dana nénikém mindent megadnak nekem. Bármilyen
kéréssel fordultam eddig hozzájuk teljesítették azt. Emlékszem mikor megláttam
őket a kórházban, alig hittem a szememnek. Először csak azt hittem valami
gyógyszer mellékhatása, amit belém nyomtak, de nem. Nagyon is valós volt.
- Oh,
Kathlyn.. – fogta meg Dana a kezem – Annyira megijedtünk, amikor hívtak minket.
Mennyi borzalmas dolgon mehettél keresztül, Édesem.
- Most már
nem kell félned. – simogatta meg a fejem Lucas – Itt vagyunk veled, és amint
jobban leszel, elviszünk magukkal Los Angelesbe.
- Milyen
romlott ember vetemedik, arra hogy elraboljon és bántson? Bele se merek
gondolni.. – fakadt sírva Dana.
Egy szó sem
jött ki a számon. Értetlenül néztem rájuk. Dan nénikém szőke haja mögé
burkolózva sírt és a kezem szorította. Lucas bácsikám sóhajtva nézett végig
bekötött karomon és a bekötött fejemen. Mi történt? Mi ez az egész? Emlékszem,
ahogyan Zayn szorosan magához fog és a fal mögé rejtőzünk. Féltem. Fegyverek
sültek el és emberek sikítottak. Teljesen szétszakadt a banda. Az egyik percben
még Harry és Zayn között ülök, a másikban pedig már egy meglőtt férfi esik az
asztalunkra.
Ahogy
lehunyom a szemem még mindig előttem, van Zayn sérült mellkasa és arca. Ujjai
véresek voltak. Kezei, közé vette az arcomat és megcsókolt. Úgy csókolt mintha
az lenne az utolsó csókunk. És az is volt. Összekulcsolta ujjainkat és egy
hosszú folyosón rohantunk végig. A fém ajtó betört és rendőrök jöttek be rajta.
Zayn megtorpant a látványra és hátra nézett rám. Állkapcsa megfeszült és
sóhajtva bólintott. Nem értettem mit jelent ez. Hátulról elkapták a kezem és
egy erőszakos rántással, kitéptek a kezéből. Felsikítottam az ijedtségtől és
Zayn után kaptam, de már nem értem el. Szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy láttam
Őt térdre kényszerítve a falnak nyomva. A hirtelen jött rendőrautók fénye
elvakított és sietve vittek menedékbe. Az ajtóba kapaszkodva néztem az épület
felé és vártam, hogy kijöjjenek, de nem jöttek. Ujjaim szinte elfehéredtek
attól, ahogyan szorítottam az ajtót. Hirtelen lövések dördültek el. A rádióban
erősítést kértek. A levegő megakadt bennem. Lábaim remegve adták fel a
szolgálatot és a keményen az aszfaltra zuhantam. Zayn..
- Elnézést,
szeretnénk a fiatal hölgynek kérdéseket feltenni. – jött be a kórterembe egy
fiatal nyomozó.
- Nem! Szó
se lehet róla! – állt fel Dana – Nincs olyan állapotban!
- Kérem,
csak pár kérdés és az orvosa szerint semmi akadálya.
- Gyere, igyunk
addig valamit. – fogta meg Lucas Dana vállát és kivezette a teremből.
- Henderson
nyomozó vagyok. – ült le a mellettem lévő székre – Szeretnék feltenni pár
kérdést. – áthatóan bámult rám, de nem szóltam semmit – Mire emlékszik?
- Semmire. –
ráztam meg a fejem – Azt se tudom, ki vagyok.
A nyomozó
szemei elkerekedtek és felállít a székről. Minden szó nélkül távozott és
egyedül maradtam a kórteremben. Megmarkoltam a fehér takarót és sóhajtva
hunytam le a szemem. „Ha valaha is elválasztanak minket és faggatnak, mondd,
azt nem tudod ki vagy!”.
Mikor végeztem a ruháim kipakolásával lehuppantam
az ágyamra, és körbe néztem a szobán. A szünet alatt kifestették nekünk és már
nem unalmas fehér volt, hanem málna színű. A fekete ágyneműk tökéletesen
passzoltak hozzá. Az ajtó becsapódott és Lana ezerfaktoros mosolyával találtam
szembe magam. Azt a számot énekelte amint a szünet alatt oly sokat adtak a
rádiók. Ledobtam a táskáit és hozzám jött egyenesen. Átkarolta a nyakam és
bedőltünk az ágyba nevetve. Egy hatalmas puszit, nyomot az arcomra és
vigyorogva nézett rám.
- Azt hittem már nem is látlak! – nevetett – Úgy
hiányoztál, annyi mesélni valóm van neked.
- Állok elébe drágám. – nevetve ültem fel.
- Találtam neked barátot végre.
- Lana, ne már! – néztem rá – Nincs szükségem
senkire se.
Egy vállrántással állt fel az ágyamról és a
táskáiért ment. Lana mindig barátot akar nekem szerezni. Egyszerűen nem éti meg
hogy nincsen szükségem senkire. Vagy ha lenne is, félnék újra az elvesztéstől.
Zayn volt az első és utolsó férfi az életem eddig. Néztem, ahogy barátnőm a
ruhát pakolja ki a szekrénybe és közben a nyakamban lévő medállal, szórakoztam.
- Képzeld, találkoztam életem nőjével. – törte meg
a csendet Lana – Isteni a csaj. Esküszöm, hogy egy nő sem csókolt még meg ilyen
jól, mint Ő. Na meg az ágyban egy igazi vadmacska. Grr.
- Úristen Lana, részleteket nem akarok! – nevettem
el magam.
- Úgy csinálsz, mint a szüzek. Járt már fasz a
testedben drágám? – jött oda hozzám.
- Ha tudni akarod, igen. De nem vagytok biszex,
hogy női együtt létet hallgassak.
- Még mindig nem hiszem el, hogy volt benned. – kacagott
– Biztos rettentő félénk vagy az ágyban.
Számomra még mindig kínos volt valamiért az intim
dolgaimról beszélni. Lana nyitott volt minden témára, ami miatt nagyon
irigyeltem Őt. Sokan ki voltak és vannak akadva, amiért ilyen könnyedén veszem
a lakótársam másságát. Szerintem ebben semmi szégyen nincsen. Lana leszbikus és
ez van. Én így szeretem és így fogadtam el. Tudom, hogy nem mászna rám soha,
ezt el is mondta. Nem vagyok az esete, és olyan vagyok, mint egy kislány. Ezért
is piszkál mindig a szexuális dolgokkal. Nem bír elképzelni az ágyban. Szerinte
jobb lett volna, ha apácának megyek.
- Egyébként Ryan a fiú neve. Magas, fekete haj,
sötét barna szemekkel. Nagyon szexi. Még én is azt mondom rá, akinek nem jönnek
be a pasik. Megadta a számát, mert meséltem rólad neki.
- Még is hol szedted össze? – szűkítettem össze a
szemeim.
- Egy bárban. Ismerkedni mentem. – gondolkozott el
– Várj.. Az egy meleg bár volt. Na Kikki szívem, beindítottad egy meleg
fantáziáját. Most nőttél a szememben.
- Hagyjál! – álltam fel és nevetve távoztam a
szobából.
****
- Nyugtass meg, hogy a szünetben nem csak könyvet
olvastál. – tette le a tálcáját Lana az asztalra és leült.
- Nem. – ráztam meg a fejem – Voltam egyszer
bárban.
- Ez az. – tapsolt meg – De ugye nem almalevet
ittál?
- Nem, narancslé volt. – nevettem el magam.
- Ilyenkor nem tudom hogy ez vicc vagy komoly.
Belőled bármit kinézek. – kezdte el enni a gyros tálat.
- Viccelek. – forgattam meg a szemem – A
kollégiumból az egyik fiúval voltam. Andy a neve.
- Hmm.. Nem rémlik.
- Mert neked nincs vele órád azért.
Lana megrántotta a vállát és tovább evett. Sokszor
olyan volt, mint Tiffany. Mindig mikor evett a telefon ott volt a kezében és az
embereket nézte közben. Néha annyira jó lenne látni Őt. Csak tudni, hogy jól
van. Hogy biztonságban van. Milliószor megírtam neki egy levelet, de sose
küldtem el neki. Ahogy a küldésre mentem, megakadt a kezem. Annyit veszekedtünk
miután Zayn házába kerültünk. Eltávolodtunk egymást. Ő minden percét Liam
mellett töltötte. Bár akkor nagyon örültem, hogy inkább a faházban maradt mikor
kitört a lövöldözés. Vajon mi lehet most vele? Ő se tud semmit róluk? Hogy
Eleanor hol van és jól van-e? Hogy miután kihoztak az épületből mi történt.
Annyi mindent jó lenne tudni, de tudom, sose fogom rá megkapni a választ.
- Tudod mi a
neved? – kérdezte az orvos, miközben mutató ujját követtem, amit a szemem előtt
mozgatott – Válaszolj, kérlek.
- Kathlyn?
- Ezt pont
hallhatta a hozzá tartozóktól. – súgta oda a nyomozó.
- Igaz.
Akkor tudod kik azok az emberek, akik itt voltak nálad? – lassan ráztam meg a
fejem – Mikor születtél? – ismét megráztam a fejem, jelezve nem tudom –
Sajnálom, nyomozó. Kathlyn nincs olyan állapotban, hogy bármilyen információt
is tudasson önökkel.
- Egy hétig
vártunk erre, hogy felébredjen. – fakadt ki a nyomozó – Elnézést, csak Ő lett
volna egy kulcsfontosságú nyomunk.
- Megértem,
de kérem, távozzon. – fogta meg az orvos a hátát és elkezdte kivezetni.
Kulcsfontosságú
nyom? Még is miben? Egy hétig aludtam volna? Akkor biztosan tudni valamit már,
hogy mi történt az épületben. Hogy Zayn és a többiek jól vannak-e. Megpróbáltam
magam elemelni az ágytól, de semmi nem történt. Nem volt erőm. Hirtelen még
szédülni is kezdtem. Forgott velem az egész szoba. Oldalra fordítottam a fejem
és az asztalon lévő nyakláncomra néztem. Remegő kézzel nyúltam érte és szorosan
az ujjaim közé fogtam. Egy apró könyv volt a medál és a hátuljában a nevem
kezdőbetűje volt. Zayn csináltatta nekem, mert tudta imádok olvasni. Egy idő
után egész sok könyvvel halmozott el. Sokszor olvastunk együtt valamit. Illetve
az ölében ültem, és hangosan olvastam neki. Hiányzik. Látni akarom. De nem
tudhatja senki sem. Nem tudhatják, hogy emlékszem rá. Borzalmas. Játszom az
idiótát, hol ott az információkra vágyom. De megígértem.. Sose árulom el Őt. És
én betartom a szavam.
- Néha annyira elgondolkozol, hogy aggódni kezdek
érted, itt vagy-e még. – nézett rám komolyan Lana – Minden oké?
- Mhh. – néztem a félig teli tányéromra – Persze,
csak elgondolkoztam megint.
- Néha megnézném azokat a gondolatokat. Olyan
titokzatos vagy a múltaddal kapcsolatban. Vagy is tudom, hogy amnéziád van. De
biztos vagyok benne, hogy sok minden dereng számodra, és ezeken töröd a fejed.
- És még én vagyok az okoskodó. – nevettem el
magam – Igen, igazad van. Néha beugranak dolgok, és nem tudom hová tenni őket.
Persze próbálok gondolkozni, de olyankor nagyon megfájdul a fejem.
- Annyi észtől nekem is fájna.
- Haha.
Lana átnyúlt az asztalon és kivett egy sült
krumplit a tányéromból. Sóhajtva haraptam a hamburgerembe, és körbe néztem. Idő
közben eléggé megtelt a gyorsétterem. Ez volt a törzs helyünk és még sok más
társunknak a kollégiumból. Lana hátra dőlt a széken és az üdítőjét kortyolta.
Hosszú haja az egyik vállán pihent és annak alját csavargatta.
****
- Sokan jöttek most. – állapította meg Lana.
- Pedig nem szokás ilyenkor jönni már. –
bólintottam – Várj..
- Hm?
- Annak a lányka nem lila haja volt?
- Oh, de. Emma a neve te okos. Vele jársz egy
művészeti órára. – nézett rám.
- Tényleg. – fontam össze magam előtt karjaim.
Figyeltük az új arcokat a hatalmas területen és
próbáltuk nem kibeszélni őket. Ez volt a legnehezebb minden közül. Imádtuk
kibeszélni az új arcok stílusát és úgy átlagban mindent rajta.
- Eddig nem volt ennyi pár nem? Kezdtem rosszul
érezni magam egyedül. – csúszott lejjebb barátnőm a padon.
- Nem tudom, nem voltam a párokkal elfoglalva
sose. – vontam meg a vállam.
Lana tény hogy kapcsolatfüggő volt. Számára mindig
is fontos volt, az hogy éreztessék vele, szeretik. A másik hogy szerette tudni
valakié. Neki ezek nagyon fontos dolgok voltak.
Szemeim végig futtattam még utoljára a tömegen és
felálltam. Éppen lépni készültem, de a lábaim nem hagyták. Csak álltam ott egy
helyben és bámultam az egyik párra. Boldogan csókolóztak. A mellkasomba
hirtelen éles fájdalom lett úrrá. Ez nem lehet igaz. Biztosan csak hallucinálok
az új gyógyszeremtől. Nem, biztos, hogy nem Ő az. Ott volt a karján ugyan az a
tigristetoválás. Fejét lassan az épület felé fordította és akkor teljesen
tudatosult bennem. Zayn életbe van. Nem csak hogy életben van, de jelenleg pár
száz méterre áll tőlem. Emma a nyakában csüngött és nevetve mondott neki
valamit. Zayn csak elmosolyodott rajta és rá nézett.
- Gyere már Kathlyn! – szólt rám Lana.
Még egy utolsó pillantást vetettem feléjük, majd
nagy nehezen megindultam az épületbe. Az eddigi nyugodt életem pár másodperc
leforgása alatt felfordult. Beszélni akarok vele, hozzá érni és elhinni tényleg
itt van. Annyira sok volt ez a négy év. Annyi mindent tudni akarok. Mindenre választ
kapni.
