6. fejezet

Fáradtam nyomtam ki az ébresztőmet és hanyatt feküdve bámultam a plafont. Alig aludtam valamit az éjjel. Egész végig csak forgolódtam és az járt a fejemben, hogy Harry milyen könnyedén bejutott ide. Kitudja hányszor volt már itt. Lerúgtam magamról a takarót és felültem a matracon. Ásítva dörzsöltem meg az arcom, és az asztalra néztem. Egy rózsaszín doboz volt ott, meleg kávéval. Meglepődve néztem, majd felálltam és oda mentem. Először az ugrott be, lehet Lana visszajött, de minek jönne, ha holnap hétvége. Biztosan otthon van már. Kezembe vettem a kis papír cetlit, ami a dobozon volt.

Remélem éhes, vagy és még mindig szereted a fánkot, majd hívlak. Van egy pár remek hírem számodra drágám. – H

Újra itt volt. Összegyűrtem a lapot, és a földre dobtam. Francba is már! Annyira szuper nyugodt életem volt. És ezek újra itt vannak. Zayn, Louis, Niall, Harry. Miért? El akarom hagyni őket, kitörölni mindent velük kapcsolatban. De nem megy. Egy belső erő rettenetesen ragaszkodik hozzájuk. Miért akarja Harry annyira tönkre tenni? Zayn mit árthatott neki? Lehet, az lenne a legjobb, ha szólnék a többieknek. Nem, ha tud valamit Tiffany honlétéről az ő, és valószínűleg csak úgy ossza meg velem, hogyha csendben maradok.

Gondolataimból az ajtón való kopogás rázott vissza. A fa ajtó felé néztem és egyből az jutott eszembe hogy Harry van itt újra. Bár, nem hiszem, hogy kopogna, csak úgy simán besétálna valami sztorival az ajtón. Egy mély levegőt véve mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Andy állt a folyosón és nagy mosollyal az arcán nézett rám. Kezében friss kávé volt és valami pékáru.

- Jó reggelt! – nézett rajtam végig – Oh, megzavartalak?

- Szia. – néztem rá – Nem, dehogy! Most keltem csak. Gyere be.

- Mivel azt mondtad ma nem lesz a csoportodnak órája, így gondoltam megreggelizhetnénk együtt. – tette az asztalra a kezében lévő dolgokat – De látom, már van reggelid.

- Mi? – néztem az asztalra – Nem, nem! Az régi, csak még nem volt időm kidobni.

Mentem sietősen az asztalhoz és a kukába dobtam a rózsaszín dobozt.

- Ülj csak le, egy másodperc és itt vagyok, csak felöltözök.

- Engem nem zavar, így is maradhatsz. – mosolygott.

- Inkább a felöltözést választom. – nevettem el magam zavaromban.

/Harry szemszög/

- Hey. – löktem be magam előtt az ajtót.

- Mi van?! – ült fel a szőkeség a bőrkanapéján – Az istenit, Harry! Attól, mert vannak kulcsaid, még kopoghatnál, csöngethetnél, vagy üzenhetnél.

- Befejezted? – mentem hozzá és levettem a napszemüvegem.

- Mit akarsz?

- Nyomoznod kéne egy kicsit. – vettem elő Kikki telefonját – Meg nézni pár üzenetet hogy honnan is jött.

- Most komolyan.. Mit akarsz attól a szerencsétlen lánytól? Harry az élet eléggé megkínozta már.

- Kendra.. – támaszkodtam a kanapé hátuljára – Édes drága Kendra.. Ha már így megmentettem az életed, kérlek, szépen csináld azt, amit mondok.

- Jó. – húzta ki kezemből a telefont, és az ölébe vette laptopját.

Kendra sose volt valami hálás ember. De örülök, hogy a többiek úgy tudják már régen halott. Szerencsére így nyugodtan rá tudtam állítani Kikki barátnőjére, aki még nagyobb szerencsénkre a nőkhöz vonzódik. Nagyon sok infót megtudtam rajta keresztül. Megtudtam, hogy Kikki minden szünetben legtöbb idejét az egyik bárban tölti olvasással és pár közeli barátjával, hogy Zayn óta senkije se volt, bár most van egy Andy nevű srác, akivel össze vannak melegedve. Dana és Lucas az, akik a gondjaiba vették. Dana egy híres bankban dolgozik, Lucas pedig zenetanár, akinek van egy nem olyan híres bandája. És ami a legjobb, hogy Kikki aggódik Tiffany miatt. Mivel tudok róla rengeteg dolgot, így magam mellé tudom állítani valamilyen szinten.

- Mit szeretnél? – nézett rám Kendra – Rengeteg hívás és üzenet van. Képek, videók.

- Egy szerdai napon voltak vacsorázni. Szóval szerdai üzeneteket keress késő esti idővel. – fontam össze magam előtt karjaim – Aztán ments le minden számot a telefonról.

- Értettem. – mormogta miközben a sorok között olvasott.

Sose kérdezte Kendra miért, vagyok ennyire Zayn ellen, de gondolom mindent, azért tesz, mert megmentettem. A többiek simán ott hagyták azon az estén és a saját bőrüket, mentették.

****

- Hiányoztam? – nyitottam be a szoba ajtaját.

Kikki elkerekedett szemekkel bámult rám és szóhoz sem jutott. Egy rövidnadrág és egy fehér póló volt rajta. Haja laza kontyban volt feje tetején és egy könyvet olvasott az ágyon. Összecsapta a kemény fedeles könyvet és maga mellé tette. Lassan nyomtam fel magát álló helyzetbe és rám bámult. Vigyorogva csuktam be az ajtót és beljebb mentem. Lettem a telefonját az asztalra, mire még nagyobb szemekkel bámult és mintha abban a pillanatban elpattant volna benne valami.

- Te elloptad a telefonom?! – kiabált rám – Hogy volt merszed?!

- Shh! – fogtam be a száját – Úgy tudom itt elég vékonyak a falak..

- Legalább mindenki megtudja, hogy nem kívánt személy van a szobámba. – ütötte le kezem.

- Azt gondoltam szeretnél tudni a barátnődről. – ültem le a fa székre.

- Lana?

- Nem. Tiffany.

- Mit tudsz róla? – nyugodott le pár másodperc alatt – Jól van?

- Persze, mint mondta Liam vigyázz rá. Hajnalban megtudtam, hogy Texasban van. Illetve vannak. Három nap múlva vissza mennek New Yorkba.

- Miért Texas?

- Azt nem tudom, talán kiruccannak a nagyvárosból. Arra gondoltam eljöhetnél velem. Talán ha meglátnak téged, másabb lesz a viselkedésük, minthogy csak engem látnának.

- Hétfőn akarsz menni? Azt se tudod, hol lesznek New Yorkon belül.

- Mindent tudok Kikki.

- Én..

A mondatát már nem fejezte be, mert kinyílt az ajtó és egy szőke hajú lány esett be rajta. Kissé ijedten nézett ránk, majd idegesen mosolyogni kezdett. Kikki egyből felállt és próbált takarni.

- Opsz. – szólalt meg – Zavarok?

- Hát nem a legjobbkor Emma. Meg nem bántásból, de kopoghatnál. – válaszolta Kikki.

- Ne haragudj, azt hittem egyedül vagy.

- De nincsen. – álltam fel.

- Ülj le.. – nézett rá hátra és súgta.

- Akkor majd később.

A lány intve ment ki és halkan csukta be magam mögött az ajtót. Visszaültem a helyemre és Kikki is.

- Ő Zayn barátnője?

- Ezt honnan tudod?

- Mint mondtam mindent, tudok Kikki.. Az egy dolog hogy milyen bénák és nem találnak rám, de én figyelem őket. Minden hol szemem van.

/Kathlyn szemszög/

Félelmetes volt. Minden egyes porcikáját már gonoszság járta át és hatalomvágy. Pedig ő nem ilyen volt, vagy ha igen akkor rohadt jól álcázta magát. Harry volt, aki ártatlannak tűnt, de még is ő az, aki a legveszélyesebb mindenki közül. Okos, számító és remek megfigyelő. Régen nem volt mindenben benne, még is sokkal többet tudott dolgokról, mint Zayn vagy Louis. Most is vagy két lépéssel a fiúk előtt jár. És lemerem fogadni nem is egy terve, van már.

- Miért kellek én?

- Már, mint?

- Miért kellek, ahhoz hogy tönkre tedd őket?

Őket? Ugyan nekem csak Zayn fájdalma kell. – vonta meg a vállai hanyagul – Tudom mennyire fájt neki, hogy elvesztett téged.

- Várj.. Te most meg akarsz ölni?

- Dehogy is. – nézett rám összeszűkített szemekkel – Azt akarom, hogy azt érezze hátba szúrod, hogy elárulod.

Hátba szúrni, elárulni. Nem én azt sose tenném meg vele. Ha eddig nem tettem meg, most se fogom csak, mert Harry egy idióta bosszút eszelt ki. Zayn olyan sok mindent adott nekem, amiért nem bírnám megtenni ezt vele.

- Feküdj már le. – morgott mellettem Zayn – Már vagy fél órája ülsz és bámulsz ki az ablakon..

- Vihar van. – mondtam neki – Félek a villámoktól.

- Gyere ide. – sóhajtva fordult a hátára.

Hátra néztem rá és visszadőlve bújtam oldalához. Karját derekamra tette és pólóm alá nyúlva húzogatta hasamon az ujját. Lehunytam szemeimet és hallgattam szíve egyenletes dobogását. Átkarolta mellkasát és lábamat a lába köré csavartam. Fejét felém, fordította és egy puszit nyomott a homlokomra. Borostás arca kissé szúrt, de imádtam.

- Sose hagyom majd, hogy bajod essen. Lehet, hogy egyszer elválasztanak minket, de addig fogok harcolni, míg újra az enyém nem leszel. – súgta – És nem félj egy kis vihartól. A viharok után mindig szebb napok jönnek.

- Köszönöm. – néztem fel rá.

Egy ideig néztük egymást, majd lejjebb tolta fejét és megcsókolt. Testével teljesen felém fordult, így már a karján pihent fejem. Másik kezével a combomat simogatta és szorosabban magához húzott. Pár héttel ezelőtt még egyáltalán nem hittem hogy valaha is fehérneműben és egy pólóban fogok egy ellenkező nemű mellett feküdni. Imádtam mikor a bőr a bőrrel érintkezett. Amikor kemény mellkasa hozzám feszült és hosszú ujjait kedvesen simogattak. Édes, de még is vad csókjait. Imádtam mindent vele kapcsolatban. Zayn életem első szerelme és talán az is marad. Szeretem hogy ilyen rejtélyes és veszélyes. Nehéz kiismerni, de nem lehetetlen.

- Alszol? – szólalt meg.

- Nem. – emeltem fel a fejem és feljebb toltam magam – Mi a baj?

- Csak.. Szeretném ha.. – hezitált.

- Mit?

- Ez olyan furcsa. Sose gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom.

- Igen?

- Mindenem feláldoznám érted. Mindenem eldobnám csak, hogy veled legyek és te biztonságba legyél.

- Zayn.. – simította az arcára – Ne mondd ezt.

- De igen. Én.. – vette egy mély levegőt, majd lassan kifújta – Szeretlek Kikki. Sose szerettem még így senkit se.

Miután Harry elment csak az járt a fejemben, hogy ha vele megyek láthatom végre a barátnőmet. Évek óta nem tudom, mi van vele, és rettenetesen hiányzik. Tiffany mindig is fontos személy volt számomra, még ha sokat is veszekedtünk. De mint mondanék otthon? Nem megyek egyetemre és megtudnák. Már, pedig muszáj lesz találkoznom vele. Sóhajtva álltam fel az ágyamról, amikor meghallottam, hogy csörög a telefonom.

- Igen?

- Szia! Eleanor vagyok.

- Oh, szia.

- Minden oké? Olyan zaklatott a hangod..

- Persze, csak keveset aludtam.

- Te is mész ma arra a múzeumi látogatásra?

- Miért?

- Mert ha igen, akkor én is elmennék. Gondoltam kikapcsolódás képpen.

- Ami azt illeti, igen megyek, de van párom szóval..

- Oh.. Hát akkor mindegy. Majd máskor.

- Ne haragudj.

- Semmi baj! Érezd jól magad. Szia.

Talán most úgy érzi szegény, hogy leráztam, de ez nem így nem. Szívesen mennék vele, de ha ő is ott van Andy biztos rosszul, érezné magát. És valószínűleg Emma is ott lesz így egyértelműen Zayn is jelen lesz.

****

- Tényleg nagyon csinos vagy. – nyitotta nekem ki a parkolóban Andy az ajtót.

- Ezt már vagy egy órája mondogatod. – nevetve szálltam ki az autóból és rá néztem.

- Akkor biztosan igazat mondok. – karolta át a derekam és bezárta az autót.

- Te is nagyon jól nézel ki.

- Melletted elbújhatok. – nézett rám mosolyogva.

- Na jó! Elég. – nevettem tovább – Ez már túl nyálas.

Andy is felnevetett és felmentünk a hosszú lépcsőkön. Köszöntünk a biztonsági őröknek, akik kint álltak a bejáratnál. Sokan voltak a múzeumban, valószínűleg mindenki kapott ezen az ingyenes látogatáson és eljött. Mondjuk elnézve az embereket a többsége valószínűleg egyetemi hallgató. Andy továbbra is a derekamnál fogva tartott magához közel. A képek legtöbbje a nagyon régi festőktől volt, de voltak modernek is. Andy valószínű, hogy nem a képeket nézte, hanem az épület varázsolta el teljesen.

- Szép mi? – álltam meg, mire rám nézett.

- Öhm.. Ja, bár nem tudom mi ez. – nézte a falon lévő képet.

- Nem arra értettem. Az épület. Látom, hogy azt nézed.

- Ja.. Igen, nagyon szép. Gyönyörű munka.

Letoltam kezét a derekamról, mire érdeklődve nézett rám. Mosolyogva fogtam meg a kezét és tovább indultam. Éreztem, ahogyan megszorítja kezem, de amikor hátra néztem csak mosolygott. A főcsarnokba akartam menni ahol a középkori képek voltak kiállítva. Hirtelen megtorpantam az oszlop mögött és mivel Andy az épülettel volt elfoglalva, így nem nézett előre és nekem jött hátulról.

- Hé.. – nézett rám – Mi van?

- Keressünk egy másik részleget.

- Hm? – nézett ki.

- Ott van Emma és a barátja. Nem akarok velük találkozni.

- Miért? Nem vagytok barátnők?

- Ez bonyolult. – legyintettem – Menjünk az emeletre. Ott vannak szobrok is.

- Most miattuk fogunk bujkálni? – vonta fel a szemöldökét.

- Andy ne már.. Csak nem akarom, hogy a nyakunkon maradjanak. Úgy gondoltam kettesben töltjük az estét.

- Oh.. Így már értem. –lépett hátrébb.

/Eleanor szemszög/

- Ez milyen szép. Olyan szépek a színek. – néztem hátra.

Emma helyeselve bólintott, míg Zayn csaj száj húzva sóhajtott. Sose tudtam volna Őt elképzelni egy múzeumban sem és, most hogy itt áll megértem miért nem. Mióta beléptünk a bejáraton csak morogva jön utánunk, vagy éppen próbál elmenni. De mivel Emma a kezén csüng, nem megy neki.

- Elmegyek a mosdóba, nem, jössz? – nézett rám Emma.

- Nem, maradok még nézelődni.

- Jó, mindjárt jövök.

- Na, végre. – sóhajtott fel Zayn – Már fáj a karom.

- Milyen kis hisztis vagy. – kuncogtam.

- Louis jól járt hogy nem jött el. – szemeit végig futtatta a tömegen, majd újra rám nézett.

- Kikki?

- Mi?

- Csak azért jöttél, hogy lásd nem igazad? Mást sem csináltál eddig csak az embereket bámultad.

- Azért jöttem hogy együtt legyünk. Most lesznek majd Emma vizsgái, így nem találkozunk.

- Aha, azért vártad már hogy elmenjen a közeledből.. Zayn nyolc kerek éve ismerlek. Tudom mikor milyen vagy.

- Nem tudom, mióta találkoztunk.. Emma annyira hidegen hagy. Előtte örültem, hogy együtt vagyunk egy kis időt is. De Kikki..

- Egy sráccal van itt.

- Mi?

- Beszéltem ma vele, hogy mi lenne, ha együtt jönnénk, de azt mondta, van párja, így nem velem jön. Emma azt mondta, hogy valószínűleg valami Andy nevű fiúval jött, mert eléggé össze vannak melegedve.

Zayn csak értetlenül állt előttem és összeszűkítette szemeit. Olyan volt mintha éppen gondolkodna valamin. Hirtelen csend ült be az épületbe és egy idős nő állt a galérián. Pincérek cikáztak a tömegben és italokat osztottak. Az egyik tálcáról levettem egy pohár pezsgőt. Zayn továbbra is csak állt és nézett maga elé. Min töri a fejét? Emma még mindig nem jött vissza. Egy percre néztem el az egyik képre, majd mikor visszafordultam Zayn felszívódott. Az őszes hajú nő éppen beszédet mondott. Mit tegyek? Keressem meg? Maradjak itt? Lehúztam a hosszú pohár tartalmát és a mellettem álló pincér tálcájára tettem. Átvágtam magam a tömegen és kimentem a múzeum elé. A táskámból elővettem a telefonom és Lou számát kerestem ki.

- Szia drágám.

- Baj van! Zayn tudja, hogy Kikki itt van. Emma is velünk van, ő mosdóba ment, Zayn pedig felszívódott..

- Mi?

- Kérlek, gyere ide! Nem tudom, mit csináljak..

- Tíz perc és ott vagyok, addig próbáld megkeresni.

Többet nem mondott, csak kinyomott. Próbáltam hívni Zayn mobilját, de ki volt kapcsolva. Idegesen fújtam ki a levegőt és eltettem a táskámba a készüléket. Hol kezdjem? Biztosan az emeletre ment, hogy belássa a földszintet. Felrohantam a lépcsőkön, néha beleütközve egy-egy emberbe. Félek, hogy előbb találja meg őket, mint én.

- Zayn ez nem helyes.

- Szerinted mennyi helyes dolgot tettem eddig életemben? Őszintén Eleanor, te el tudnád viselni, hogy egy lány Louis közelében legyeskedik.

- Muszáj..

- Kendra nem számít annak.

- Akkor sem kéne a srác után nyomoznod és megfélemlítened. – néztem ki az autó ablakán.

- Nem fogom hagyni, hogy Pete hozzáérjen. – húzta száját egy fél oldalas mosolyra.

- Meg akarod ölni?

- Azért hülye nem vagyok. – nézett rám – Csak elüldözőm. Nem fogom bántani.

- Múltkor még is megverted.

- Letapizta.

- Nem a tulajdonod.

- Leszarom. Kikki velem van nem mással. Ha velem bújik ágyba, akkor az enyém.

Semmi. Sehol se látom és találom. Louis a raktár felől jött vissza hozzám és csak rázta a fejét. Mire készül?

/Kathlyn szemszög/

- Elintézek egy telefont és jövök. – mosolygott Andy – Meg leszel addig?

- Persze. – mosolyogtam rá – Menj csak, addig tovább nézelődök.

- Rendben. – puszilt a fejemre.

Beleittam az italomba és tovább mentem a képeket nézve. Annyira furcsa érzésem van a beszéd óta. Mintha valaki megállás nélkül bámulna, de akárhányszor körbe néztem semmi. Sóhajtva indultam meg a szobrok felém, ahol túl sokan nem voltak, így nem kellett tolakodni egy-egy darabhoz.

- Szóval Ő az a valaki? – hallottam meg egy ismerős hangot – Akiért a szíved oda van?

- Zayn.. – néztem rá.

- Mi is a neve Andy?

- Akadj le rólam. Gondolom, itt van a barátnőd is.

- Sose talál rám. – vontam meg a vállát – De te most velem jössz.

- Sehová nem megyek! – léptem hátrébb tőle.

Veszélyes volt. A tekintetével ölni tudott volna. Pont, mint akkor.. Pete volt a legjobb barátom. Tiffany után a legfontosabb ember számomra. De Zayn.. Zayn elüldözte tőlem. Megfenyegette, nem egyszer verekedtek össze. Míg végül Pete eltűnt. Zayn váltig állította semmi köze sem volt hozzá. És biztos alibije volt. De nem hiszek neki. Biztosan benne volt a keze. Nem tud valaki csak úgy felszívódni, ahogyan Pete.

- Engedj már el! – ütöttem karját, miközben az utcán húzott maga után – Hallod?! Hagyjál békén! Kiabálni fogok!

- Fogd be! – fordult felém és megállt – Rohadtul de fogd be most már! – kiabált rám.

- Te most komolyan rám kiabáltál? – vontam fel a szemöldököm – Annyira elegem van már! Takarodj ki az életemből! Azt hiszed újra magad, mellé édesgetsz majd? Francokat! Örülj neki, hogy nem dobtalak fel a rendőrségen!

Teljesen elvesztve önkontrollját ragadta meg a torkom és fújtatva nézett a szemeimbe. Nem félek tőle. Milliószor megölhetett volna, de nem tette. Miért most tenné meg?

- Gyerünk, csak nyugodtan ölj meg. Az én vérem már mit sem számít a kezeden. A több száz mellett nem igaz? – mosolyogtam rá.

- De nagy a szád Kathlyn.

- Nem az a lány vagyok már, mint aki voltam. Nem félek tőled Zayn. Főleg miután azon az estén elmondtad, hogy mindened feláldoznád értem.

- És ha hazudtam? – csillapodott le.

Nevetni kezdtem rajta, mire leengedte kezeit. Hajába túrva lépett el tőlem és rágyújtott. Mélyen szívta be levegőt, majd fújta ki. Neki dőltem a téglafalnak és szemet forgatva néztem az utca vége felé.

- Zayn.. – hallottuk meg Emma hangját – Mit csinálsz?

- Emma? – nézett rá – Én..

- Csak kikísért, mert rosszul voltam. De már minden oké. – mosolyogtam rá és ellöktem magam a faltól – Kedves srác.

- Kösz. – nézett rajtam végig.

****

- Ne haragudj! – fogtam meg Andy kezét.

- Nem haragszom, csak aggódtam. Ha rosszul voltál miért nem hívtál? Főleg ha már kint voltál.

- Hirtelen jött. – vontam meg a vállam.

- Nem akarsz orvoshoz menni vele?

- Figyelj, lehet, hogy amnéziám van, de nem vagyok halálos beteg emlék hiányok miatt.

- Nem tudom..

- Biztos csak az alkohol, túl sokat ittam gyorsan.

Andy mosolyogva húzott magához és a szemeimbe nézett. Átkaroltam a nyakát és közelebb húzva fejét megcsókoltam. Ujjait a derekamba nyomta, miközben az ajtónak nyomott.

- Nem.. Jössz.. Be? – motyogtam csókunkba.

- Mhh.. – húzta el a fejét – Nem megy, haza kell mennem. Csak felrohanok a cuccomért, és itt sem vagyok. Nem akarod, hogy elvigyelek?

- Oh, nem. Holnap Lucas jön értem kora reggel. Megyünk amolyan, nem mondanám apa-lánya programnak, mert hát ez nem igaz, de olyasmit tervez.

- Hát, akkor érzed jól magad. – mosolygott – Vasárnap este találkozunk.

- Mindenképpen.

Egy utolsó csókot nyomott még ajkaimra, majd intve rohant a lépcsők felé. Sóhajtva nyitottam ki az ajtót és a lámpát felkapcsolva léptem be. Lerúgtam a cipőimet a többihez.

Mit akar tőlem Zayn? Miért nem hagy békén, hiszen ott van neki Emma. Az a vacsora is a múltkor, teljesen összezavar. Akkor olyan kedves és gondoskodó volt, most pedig.. Vad és veszélyes pont, mint régen. Mintha egyre jobban süllyedne vissza minden egyes találkozásunkkor. Én lennék az oka?